Újvíz és akvárium

Meggyüttem. Lábam alatt ismét illatozik a Croissant (akarom mondani Croisette), szép szeles az idő, de még így is jóval melegebb van, mint Budapesten, ahol hallomásom szerint őszi az idő. Őszinte együttérzésem...

Talán első olvasatra nem egészen világos a bejegyzés címe, de higgyétek el, hamar rávilágítok a szavak mögött bújó értelemre. Néhány évvel ezelőtt elég volt egy puha ágy a szálláson, ma már azonban sokkal komolyabbak a követelmények: mindenképpen wifi kell. Az ember szeretne wifivel aludni és kelni, e-mailezni a vécén és a teraszon, vonalban lenni józanon és részegen. Nos, amikor elfoglaltuk kis lakásunkat, a laptopok a bőröndök előtt pattantak fel, de szabad net nem volt a levegőben. Reklamáltunk is rögtön a tulajnál, hogy ugyankéremnemerrőlvoltszó, és nekem a Picasso kalandjai híres albérlet-jelenete jutott eszembe, amikor szegény Pablo próbálja elmagyarázni a főbérlőnek, hogy neki nemcsak elektromosságra, de vízre is szüksége van. Miként ugyanis hasonlóan ahhoz, ahogy állítólag egy színházi ember bölcselkedett ("Jegyezzétek meg: a jövő p*nája a segg"), ma bizony az új víz a net. És ha már a víznél tartunk, akkor kerüljön szóba az akvárium is, mely Andrea Arnold új versenyfilmjének címe: Fish Tank.



Az angol rendezőnő néhány évvel ezelőtt a később magyar mozikban is vetített Red Roaddal volt versenyben Cannes-ban, új filmje sokban hasonlít is a Lars von Trier sorozatterve részeként elkészült előzőhöz, de jóval színesebb, merészebb és egyénibb annál. Itt nem a sötét múlt veti árnyékát egy furcsa nő furcsa életére, hanem minden izgalom a szemünk láttára történik, a maguk természetességével, ugyanakkor borzalmas egymásutánban. Adott egy anya, aki egyedül neveli két lányát, a nagyszájú tízévest, és a jóval csendesebb, de nehezen kezelhető tizenötévest. Az anya valójában nem sokat foglalkozik a gyerekekkel, inkább csak fegyelmezi és veri őket, miközben éli alkoholmámoros mindennapjait barátnők, alkalmi pasik és házibulik segedelmével. Csakhogy a nagyobbik lány beleszeret az anyuka egyik szeretőjébe, és érzelmei nem maradnak viszonzatlanok, így a bonyodalom sem maradhat el. Ebben a filmben az az igazán szép, hogy a bonyodalmak nem ok-okozati természetűek, azaz egyszerűen benne vannak a levegőben, és a mérgezett lelkű szereplők (akikről nehéz eldönteni, hogy jók-e vagy rosszak) minden rezdülése hangsúlyt kap. Arnold mesterien alkot karaktereket, helyezi őket helyzetbe és környezetbe, taszítja őket anyagi és erkölcsi mélységekbe. És közben egy olyan történetet mutat be, mely a bemutatott világgal ellentétben jobbára megmagyarázhatatlanul szép, elbűvölő és emlékezetes. A Fish Tank simán elvihet bármilyen díjat.

Én meg elhúzhatom a belemet a sajtóteraszról, mert várnak rám az újabb filmek és a pálmafák, meg a holnapi nap, amikor megnézem a Taking Woodstockot és ellátogatok egy román fogadásra.