Saturday, May 23, 2009

Coco és fűszerek

Mókásabb kedvű olvasóimra gondolva megosztok pár szaftos titkot az idei fesztivállal kapcsolatban.

1. Willem Defoe az [origo] filmklub munkatársának, Robinak elárulta, hogy az ő pénisze jóval szebb, mint az Antikrisztusban szereplő faszdublőré, illetve az a műpöcs, amiből a történet egy pontján vér serken.


2. Angelina és Brad a napokban megint összeszólalkoztak, és Pitt a hallgatózó szobalányhoz hozzávágott egy empire komódot, majd megskalpolta.

3. Tarantino egy finn lány mellett ülte végig a dél-koreai Mother vetítését.

4. Tarr Béla a sertésinfluenzától való félelmében idén Andy Vajna helikopterén töltötte a fesztivált.

5. Justin Long a Drag Me to Hell kapcsán elkezdett nekem Marxról és az osztályharcról magyarázni, de sajnos lejárt az időnk. Miként Marxnak és az osztályharcnak is.

6. A város legkellemesebb pontja a Palotától la Bocca felé vezető sétány mellett húzódó kikötő eleje, ahol a halászok nappal hálót szőnek-javítgatnak. Itt lehet kiválóan ízlelgetni a provence-i fűszerekkel ízesített cigaretliket.


És most, rövid híreink után jön a szigorú szakmázás. Mint általában. A fesztivált záró Coco Chanel és Igor Stravinsky jó példa arra, hogy Cannes-ban szoros a puccos francia művészek és a tehetséges oroszok összefonódása. Azt beszélik, az orosz újgazdagok már a fél várost felvásárolták, és lám már saját zárófilmjük is van. Malagyec! Jan Kounen, a Doberman és a Blueberry rendezője nem sok akciót és pszichedéliát csempészett ebbe a történetbe, mely a francia divatdiktátornő és az orosz zeneszerző állítólagos szerelméről szól. A szimpatikus módon több nyelven beszélő film a két főhős erős karakterére épít, nagy teret hagy a nagyszerű zenéknek, de sajnos kicsit zagyva. És minden bizonnyal (legalábbis a Wikipedia adatai szerint) van benne egy hatalmas hiba: a film szerint Coco először 1913-ban, egy botrányba fulladt balettelőadáson találkozik Stravinsky (most angolosan írom) zenéjével, és amikor 1920-ban a zeneszerző és családja hozzá költözik, Igor hozzá lát A tavasz ébredése komponálásához. Namost A tavasz ébredése elvileg 1913-ban született, azaz a film logikáját követve Chanel éppen annak a darabnak a születésén hallotta először későbbi szerelme zenéjét, melyet aztán az ő bábáskodása alatt írt meg. Megkérem a Fidelio szerkesztőségét, hogy tegyenek rendet ebben a kérdésben!

No comments: