Korrupció és világbéke

Tegnap hirtelen szerettem volna írni Tarr Béla új filmjéről, meg is volt bennem hozzá az indulat, de kénytelen voltam felhajtani pár pohárral a világbéke érdekében (komolyan!), és átmenetileg elszállt az ihlet. Sebaj, ma szépen, részletesen leírom majd, hogy a tegnap esti vetítés végén vajon miért kezdtek egyes nézők fütyülni és búgni, miért tartom A londoni férfit kései zsengének, miért éreztem magam nagyon kényelmetlenül a film első háromnegyed órájában, és hogy miért van esélye Tarrnak díjra. De előbb belötyögök a városba, mert interjút készítek Abel Ferrarával, Andzej Wajdával és Cristi Mungiuval, a román versenyfilm rendezőjével. Szóval legyetek türelemmel, és mindent megtudtok!