Korai sör, kései pizsama

Finoman szólva embertelen az, ami jelenleg a palota tetején folyik: mintha egy szektányi disznó vágná le önmagát éppen, úgy sikítanak a fotósok és a rajongók az aktuális fotózáson, ahol George Clooney és pár sorstársa (Brad Pitt, Andy Garcia, stb.) pózol. Az Ocean's Thirteent versenyen kívül vetítik Cannes-ban, és egyike azoknak a filmeknek, melyek a nemzetközi figyelmet hivatottak fenntartani. A sikoly elhalt, a disznók levonultak, és most már békés derűvel emlékezhetem arra a két interjúra, melyet meg szeretnék említeni, mielőtt belefogok a Tarr-film elemzésébe.

Abel Ferrara, a Go Go Tales rendezője, a trash cinema atyja tegnap delelott egy uveg sor és egy hosszú lábú színésznő társaségéban jelent meg a medenceparti interjún. Leült a székbe, és minden különösebb koncentráció nélkül elkezdett magyarázni arról, hogy ő jól ismeri azt a abárt, ahol filmje játszódik, és melyet a római Cicecittá stúdióban építettek fel. Elárulja azt is, hogy a főszerepet eredetileg Christopher Walkennek szánta, de végül Willem Defoe-nál landolt, és ezzel nincsen semmi baj. Aztán elkezd forgolódni, és keresi szerelmét, aki annak ellenére komoly szerepet játszik a filmben, hogy a producerek mindent bevetettek szerepeltetése ellen. Egy Las Vegasban élő lengyel-ausztrál bolond nő szerint Ferrara érte hagyta el feleségét és gyerekeit, és most boldogabb és kiegyensúlyozottabb, mint korábban. Démonai láthatóan továbbra is kísértik, de legalább szerelmes. Egyetért azzal, hogy a Go Go Tales egy szerelmi vallomás az éjszakai élethez, de nem akarja versenyben látni a filmet, mert szerinte a versengés hülyeség: seemi értelme sincsen annak, hogy egy film nyerjen, a többi pedig nem. Az interjú végeztével megkértem, fáradjon be "irodámba", és laptopom kis kamerájával készítettem rólunk egy baráti képet.



Szintén nemszokványos interjút adott Julian Schnabel festő-filmrendező (A graffiti királya, Mielőtt leszáll az éj), aki A bővárharang és a pillangó című filmjével szerepel a versenyprogramban, és déltán 5 órakor pizsamában nyilatkozott több csapat újságírónak a Martinez hotel medencéjének partján. Schabel új munkája az egykori Ele-főszerkesztő Jean-Dominique Bauby-ról szól, aki egy napon lebénult, és egyedül kacsintásával tudott kommunikálni a külvilággal. A film igen megható, ha láttam volna, biztosan magam is meghatódom. A képen a rendező látható, amint az asztalon fekve, pizsamában nyilatkozik egy japán újságírónak. Schnabel egyébként tiszta Lebowski.