Öreg Woody nem vén Woody

A legújabb európai Woody Allen-filmre beülni legalább olyan kínos dolog, mint az előzőről kijönni, mert az ember egyszerűen semmi jóra nem számít, legfeljebb abban bízik, hogy az öreget orvosai hamarosan eltiltják a forgatásoktól. Izgága módon helyezkedtem a székemben a Vicky Cristina Barcelona vetítése előtti percekben, majd egyre jobban elsüppedtem ülésemben, és magában a történetben. A másnap délutáni sajtótájékoztatón Allen bevallotta, hogy katalán producerek megkeresésére ült le forgatókönyvet írni a városhoz, melyet állítólag jól ismer. Nos, a drága jó katalánok valószínűleg jó pillanatban kérték fel a mestert, mert könnyed és mulatságos, mégis összetett és tanulságos történetet vetett papírra, és bár ez a sztori inkább játék a sztereotípiákkal, mint mély értekezés az élet és a szerelem értelméről, tempójában és a figurák megválasztásában jobban emlékeztet sikerültebb otthoni filmjeire, mint legutóbbi kísérletező munkái. A katalán festőbe (Javier Bardem) belehabarodó amerikai turistalányok (Rebecca Hall, Scarlett Johansson) története alapvetően borzalmasan sablonos, csakhogy a szerelmi sokszög (mely a szuicid hajlamú exfeleség - Penélope Cruz - megjelenésével tovább bonyolódik) interkulturális vonatkozásait és élettani hatásait Allen olyan viccesen, a tőle megszokott ironikus könnyedséggel prezentálja, hogy a film egyszerűen élvezetes és jó. Főleg, ha az ember minden korábbinál rosszabbra számít.



Magyarságból jeles

A Vicky Cristina Barcelona vetítése mellett más kellemes meglepetése is van a hétvégének: a Filmunió által üzemeltetett Magyar Pavilon végre pofásan néz ki, ki van találva, meg van építve, be van lakva. A korábbi évekkel ellentétben cd-vel felszerelt kiadványok találhatók benne, ami a 38 millió forintos költségvetés tükrében persze a minimum felszereltséget jelenti. Tegnap délután-este megérkezett Mundruczó Kornél a producere-alkotótársa, Petrányi Viktória is. A magyar és nemzetközi lapokban önmagát hónapok óta pszichopata-gyanús fotókkal bemutató rendező most meglepően kedves és emberszerű, mintha egyenesen kiegyensúlyozott lenne. Igaz, van is oka a nyugalomra, hiszen a Delta versenyben van, sőt számos fontos fesztiválos kiadvány címlapján szerepel a plakátja - köszönhetően vélhetően Philippe Bober koproducernek is. Tóth Orsi és Lajkó Félix egyelőre nincsenek itt, de jönni fognak. Hajrá gyerekek, hajrá Delta!